Chapter 2.

Sziasztok!

(Elég gyorsan) itt az új rész.

Remélem tetszeni fog, de kissé rövid lett.

Köszönöm a megjegyzéseiteket, és örömmel látom, hogy egyre többen tekintitek meg a blogot.

Másodszor pedig, szeretném megosztani veletek, drága barátnőm blogját.

Szerintem nagyon tehetséges, mint írásban -és sok másban is-.

Szóval katt, nem bánjátok meg!
Harmadszor pedig felléptem ma ide, mi volt az első amit meglátok?
Igen, nem tűntek el a feliratkozók, pedig elvileg elkellet volna tűnniük, de szerencsére nem tűntek el...lekopogtam, hisz még van "pár" óra vissza a napból.
Nem szeretnélek untatni titeket, itt a rész.

xoxo, Delancy

Kimberly Esey

Egy kép rólam, és anyukámról.
Nagyon régi volt már a kép.
Néhol apró foltok voltak a képen.
De a következő kép...
Anyu, apu, a bátyám...és egy lány?
De ki az a lány?
Én biztos, hogy nem, azért csak felismerném magam.
Kífújva, -már a sírástól piros- orrom, pattantam fel.
Lassan lenyomtam a kilincset, ezzel kinyitva az ajtót.
Lassú léptekkel sétáltam le a lépcsőn.
-Ez mi? -nyomtam a képet anyukám kezébe
-Úristen, Kimberly, a frászt hoztad rám. -sóhajtott anyám
-Kérdeztem valamit. -mondtam
-E-ez semmi. -rántott vállat anya -De hol találtad ezt a képet? -kérdezte
-A szobámban, a polcon, a fényképalbumban. -mondtam unottan
-Bob! -ordított anyám, az emeleten dolgozó apámnak
-Igen? -jött le apám
-Gyere egy kicsit! -mondta anyám neki, majd rámnézett, hogy maradjak
Felvont szemöldökkel néztem, ahogy felsétálnak az emeleten
Vállat vonva sétáltam be a konyhába, majd előkaptam a hűtőből egy üveg vizet.
Jól esően kortyoltam bele a szénsavmentes ásványvízbe.
A hideg folyadék kellemesen csúszott le a torkomon.
Miután elfogyasztottam a szervezetemnek kellő vízmennyiséget, a flakont visszatettem a hűtőbe, majd leültem a(z) -már megterített- asztalhoz.
Az ebéd a kedvenc főztjeim közé tartozott.
Spagetti.
A finom ételt szép komótosan megrágtam, majd egy egyszerű, gyors mozdulattal lecsúszott a torkomon.
Anyukám kifújva a levegőt, lépett be a konyhába.
Úgy tettem, mintha elfelejtettem volna a képet, bár nem így volt, nagyon is az eszemben tartottam.
Anyám látszólag megkönnyebbült, hogy nem kérdezek rá.
-Jó étvágyat. -mosolygott
-Köszönöm. -feleltem, amikor már lenyeltem a falatot
Vetettem felé én is egy laza mosolyt, majd amikor befejeztem az ebédet, lassú léptekkel indultam fel a szobámba.
-Úristen, elkések. -kaptam észbe
Balett iskolába járok, és 10 percem van, hogy odaérjek.
Sietősen pakoltam be a szükséges kellékeket a táskámba, majd villámsebességgel lerohantam a lépcsőn.
-Szia, apu. -intettem a konyhában ebédelő apámnak
-Szia. -mosolygott
Futólépésben kezdtem indulni az iskola felé.
Kifújva az eddig magamban tartott levegőt, léptem be a szinte óriási balett iskolába.
Szerettem ide járni, itt mindenki kedves volt velem.
Fölsiettem a lépcsőn egészen az öltözőig.
Egy sötétbarna hajú lány is bent öltözködött.
-Szia. -intettem -Biztos te vagy az új lány, a nevem Kimberly, de szólíts csak Kim-nek. -mosolyogtam felé
-Szia, Kim.Igen én vagyok, az én nevem Lucy. -mosolygott rám
-Lucy. -bólintottam mosolyogva, majd leültem a padra, és vetkőzni kezdtem
-És, hova jársz suliba? -kérdeztem
-Highview Elementary. -mosolygott -Vagyis holnaptól,Highview Elementary. -nevetett
-Én is oda járok, de nem szeretem azt a sulit, mindig piszkálnak. -mondtam miközben 
felvettem a szoknyámat
-Engem is piszkálni szoktak, de nem értem miért. -mondta
-Mert nekik az a jó érzés, ha nekünk fáj. -mondtam
-Én ilyenkor mindig azt gondolom, hogy "Ha ez lenne az utolsó napom, mit csinálnék?" 
-mondta, miközben a cipőjét kapkodta magára
-Jó kis gondolat. -helyeseltem
-Na menjük. -nevettem
-Miss.Esey, Miss.Moulton, örülünk, hogy végre ideértek.
Összenéztünk, majd elnevettük magunkat.
-Mi is. -mondtuk nevetve
-Na, látom összebarátkoztatok, de azért csinálni is kéne valamit. -mondta
A kontyba kötött hajamat kissé megigazítottam, majd lassan odalépdeltem, a kissé 
kopottas rúdhoz.
Az ablakokon beszűrődő fényt, prizmaként szórták szét a széles terem tükrei.
Megfogtam a hosszú rúdat, majd lábamat egy kecses mozdulattal az ég felé "dobtam".
A tanárnő szigórú pillantásokkal figyelte minden egyes mozdulatomat.
-Ügyes, de van mit javítani. -mondta, mikor befejeztem a tánclépéseket
Bólintottam.
-Miss.Moulton?! -intett Lucy-nek
Lucy kecses léptekkel sietett.
Nagyon ügyesen csinálta, azt amit csinált.
-Szintén az a véleményem, mint Miss.Esey -nél, van még mit tanulni.
Sóhajtva visszalépett mellém.
-Olyan szigorú. -súgtam a fülébe, hogy más ne hallja
-Tudom. -mondta
Miután befejeztük az órát, -bekell, hogy valljam, sokat javítottam a mozdulataimon-, 
Lucy-vel  elindultunk haza.